Befejezés
Késő éji órán hangot ad a dallam,
Minden vétkességem benne van e dalban.
Félek, hogy a létem elenyész a porban,
Fájó múltam lassan felemészt a korban.
Nincsen könnyem, mely csendülne a csendben,
Egyedül dühöm van, mi pattog a fejemben.
Elveszett év, hónapok mögöttem,
Utoljára - először - kitört az önzésem.
Nem érzem a kedvem, nem értem kételyem.
Égbe szálló szavak, mind-mind az én vesztem.
Búcsúzó rovátkák, fába karcolt sorok,
Legyenek emlékké, akárcsak a sorsok.
