Üdvözlök mindenkit ezen a "verses" blogon!

© Copyrighted Püspöki Dorka, 2011-2017

All rights reserved

Minden jog fenntartva, beleértve a blog címének, a blogon olvasható egész művek, vagy azok részletei reprodukálásának és bármilyen formájú terjesztésének / közzétételének / közlésének jogát!

A címek, valamint az egyes versek szerzői jogvédelem alatt állnak. Engedély nélküli másolásuk, felhasználásuk és utánzásuk jogszabályba ütközik, és büntetőjogi felelősséggel jár.

Kellemes időtöltést kívánok! P.D.

Sunday, September 7, 2014

Volt egy álmom


Volt egy álmom 

Volt egy álmom. 
Volt benne egy őrült, édes éjem. 
Még mindig arra vágyom, 
hogy az álom valóságra térjen. 
Égessen meg a tűz, 
perzseljen lánggal égő máglya,
s ez a kín, ami oda űz, 
ne legyen képzeletem tárgya.

Volt egy álmom. 
Álmodnám tovább, éjről éjre.
Minden este várom,
az a hang szólaljon meg végre.
Ám a reggel csendes,
elmúlt a borzongó éjszaka,
mi bennem még ott van.
Nem mossa el a fény szava. 

Volt egy álmom,
volt benne egy őrült, édes éjem.
Most már bánom
az ébredést, benne kicsit éltem.
Unalmas életem 
valósága vakít, az idő pedig pereg. 
Csak emlékemben 
élnek azok az izzó-édes percek.  

Friday, August 8, 2014

Halál


Halál 

Amikor csendet zengnek a fák, 
és nihilt zúg az erdő a szélben,
ott állok a hegy gerincén ingón,
egy láthatatlan, üres semmi-térben. 
Amikor nem hallom a zenét, 
nem moccan dalra lelkem buzgón, 
a szívem sem dobban fel, kihűlt,
egy rém közelg hirtelen morgón. 

Áll előttem, szeme vérben forog, 
reszket vágya, sötét, torzóteste
magasra tornyosul fölém.
Várom, sújtson le rám végre. 
Ám egyszer csak elfúl hangja.
Nem érez bennem életet. 
Csaknem vállát vonva fordul, 
nem ad nekem megváltó végzetet. 

Ha már a szörny sem fog megölni, 
mert éhe gyengébb, mint a halál,
ha félelme elszakítja tőlem, 
a halott létem ugyan mit vár.. 
Nekem már nincs más hátra, várok. 
Várom a végső órát, percet. 
Az orom rezg a talpam alatt, 
még egyszer belégzem a csendet. 

Aztán derül az ég, nap süt rám.
A felhők közt nyílik, mint a virág. 
Váratlan erős zsivaj csendül, 
élénkül körben-szét a világ. 
Lemondok róla, mindről, mi lét, 
becsukom magam, s vihar sóhajt. 
Már csak a villámcsapást vágyom, 
teljesítsen csak egy néma óhajt. 

Amikor nem jön csapás, sírok. 
Könnyem a sírom áztatja el. 
A völgyben sziklák tolonganak,
az erőm letol, rájuk. Nem fel.
Majd mégis kard nyúl felém fentről, 
ugrok, hogy rányársaljam magam. 
S végre a szél is segít nekem, 
segít, hogy véget érjen utam. 

Wednesday, August 6, 2014

Heaven


Heaven 

I saw a dirty dream 
It pulled me close
The shadow came up to me
Then I heard a scream

The feeling uplifted me higher 
I heard to stuck your breath 
Your fingers slid on my skin 
I burned like unstoppable fire 

Now your kiss find my lips
Your body fit on my body
My eyes are closed 
Desire is what me keeps

Hold my trambling hand 
Guide me to the stars 
Explode in my inner 
I want to touch this land

Melt my ices with sunshine 
Show me a way to you 
I want to discover the truth 
The impact on you is mine 


Monday, August 4, 2014

Freedom


Freedom

I feel the heat 
My heart is being stolen 
A beautiful something keeps my soul
It's open  
A wind involved in gladness
I'll fly round the world 
Fly with me away 
Like a strange and released bird 

Thursday, July 17, 2014

I feel you


I feel you

I see you
My eyes are closed
But I see you clearly
I see you're happy

I know you
My mind is empty
But I know you well
I know you like hell

I hear you
My ears are deaf
And you are far away from here
But I hear you purely
As if you were next to me

I love you
My heart is exbhausted
What does not drum anymore
But I love you more
With you for a while was a whole

I feel you
You"ll stay a part of my soul
I"ll feel you forever
I feel you more than ever

I let you
You were never mine
I let you from far away
I let you, but still let a word, hey




Tuesday, July 15, 2014

Last station


Last station 

A way to hell 
Bridge to nowhere 
It's time to leave 
The day is over 

Dead face in the mirror 
With tears in eyes 
A spirit in the wind
The heart of ice

Flew inspiration 
Broken missed wings 
Run out of power 
Lost important things 

Screaming bad fiends 
And falling masks
Extinguished spark
Those were the tasks 

Do not look back 
Go away softly 
Pain of last words 
Surviving crazy

Forgotten memories 
Accursed temptation
Nice touch of death 
Empty last station 

Sunday, July 13, 2014

frantic anger


frantic anger

broken image
broken glass on the floor
distraught notions shattered me
dragged soul
roaring sounds around the world
the winner will have the fee

my face in the wind
watery rain soaks my soul
I do not feel the beat
a knife scarpes
two life are lost in the void
there is just only one breath

a crime what is deadly
what judges over the time
there is no way out of hell
here is this cronic nightmare
I can not wake up anymore
a piece of my heart has been fell

I am helpless
kill me and far inearth
my frantic anger
I had a life, an incredible hope
but do not listen to me
this beautiful, dead-end angel


Saturday, July 12, 2014

The thing


The thing 

Finally I lost a thing 
A very great and hopeful thing 
Although it was never mine I think 
Blind me to the reality, so I just blink 
'Cause finally I lost this thing 

My confidence is still fragile 
This final decision as glass, so fragile 
I want out of the world for a while
The thing is slowly disappearing as my smile
Although my confidence is now fragile 

The time is over, no more I breathe
I try to exist yet, but I can not breathe
On the edge of the ridge is my ending seat 
And unfortunately I can not it treat
So the time is elapsed, no more I breathe 

Whisper


Whisper 

Silent wind runs through the valley 
Like a simple touch of my shivering skin 
The feeling is not embraced rather silly 
A whole dreary land where we are in 

Days destroying a dawn, the hour starts crying 
It seems like I hear a weak whisper at night 
But this is still only the wind how blowing 
Time stopped and one thing approached, just the light

Friday, July 11, 2014

Alkony


Alkony 

Színezett üveg csillan a homorú parton végig,
a kilátás végtelen, felér csaknem a csillagos égig, 
s hol bágyadt mosolyok fúlnak dúltan a víztükörbe,
ott az érzés is semmi-szép, fájóan hajol egy gödörbe.

Gondosan csomagolt kendőbe takart kincs a vágyakozás, 
mit szaggatva tép szét az álmatlan, hazug-hű elárvulás, 
a megtagadt lépés nem előrevisz, inkább hátrataszít,
mi ezernyi kérdés zúg hiába-hangosan, visszapusztít.

Kileng a léc, egy palló korhadva máll könnyen pergő porrá. 
Halk hangokat, ha hegynek csap a szél, nem lesz rajtuk semmi úrrá. 
A horizont ott távol pirosba öltözve reméli már jőni az éjszakát.
A megnémuló árnyból lassú alak lép ki, súgva a múlt évszakát.