Ünnep
Felvilágló fények egy
koszos, rossz korszakban,
csillámoló gyertyák a
kopott, „pór” ablakban.
Halvány úttest, sánta,
megrozzant árnyékok,
gyermek mosolyhangja,
valóra vált álmok.
Üdítő frissesség,
fenyőszag leng körbe,
beles az üvegen, de kint
virul a törpe.
Vidám’a töretlen, nem mint
talp, melyen áll
egy bódult, tehetetlen,
sérült szárnyú madár.
Lassan költözik be
szívekbe vak remény,
tán az élet nem lesz, mint
tavaly, olyan szegény.
Éhező száj tapad mézes
kemencékre,
sütiillat is száll ráncolt,
ősz födémre.
Nem egy nap az ünnep. Nem
kettő, nem három...
Minden pillanat az, ha velünk
van az álom.
Nem fontos a napszak, sem
a perc, az óra.
Csak a szeretet, mi
számít, s fordul minden jóra.
