Sosem tudtam,
Mi rejlik a szívedben.
Mi rejlik a lelkedben,
Sosem tudtam…
Szerettem volna, ha tudsz még szeretni,
Vagy egyszerűen csak el nem feledni.
Hogy a szerelem bennünk él,
És míg él, remél…
A nevedet súgja a szél,
Az illatod hozza felém,
Ne hagyj el, kedves, engemet!
Ne dobd lángokba szívemet!
Megpróbálhatnálak elfelejteni,
Hangodat többé meg nem hallani…
Szívemet tőből kitépni,
Lelkemet a pokol mélyére zárni!
Mindez egy lenne: hasztalan
Könyörgés, mely néma s szótalan…
Az életem szárnyal általad,
Te mutattad nekem a helyes utat.
Az utat, mely egyenest Feléd vezet,
És szerelemmel kövezi ki a lelkemet.
Immár mindenem a Tiéd,
Nem tiltakozom a sors ellen.
Miattad érzem értelmét
Létemnek, mely Nélküled értelmetlen…
Mindig, mikor csókoltalak,
Azt kívántam, örökké velem maradj!
Most, hogy a vágyam célra fordult,
Az életem is beleboldogult,
Kérlek, ne taszíts el engemet!
A szívem irántad érez szerelmet…
Sosem tudtam, mi lakozik a lelkedben,
Sosem tudtam, mi rejlik a szívedben…
Míg élek, akarom a kínt, mellyel érezhetem,
Hogy testünk és lelkünk egy – miénk a végtelen!
Szeretlek, súgja a Hold a fejünk felett,
Szeretlek, súgja a Nap, mely végigkíséri életünket,
Szeretlek, szól a dallamom Tefeléd,
Szeretlek akkor is, ha majd már nem engeded,
Hogy a kezemben heverő szívem nyújtsam Feléd…
Sosem tudhatom, meddig tart e végtelen
Örök szerelem, mely élteti irántad az életem…
Sosem tudhatom, meddig kívánja lelked,
Hogy szívem a magadénak tartsd meg…
Érted lángolok és dobogok,
Minden pillanatom csak érted ragyog!
Nem lenne kegyetlen a sors velem,
Ha karjaidban érhetne a végzetem.
Az életem szárnyal általad,
Te mutattad nekem a helyes utat;
Az utat, mely egyenest Feléd vezet,
És szerelemmel kövezi ki a lelkemet…
Immár mindenem a Tiéd,
Nem tiltakozom a sors ellen.
Miattad érzem értelmét
Létemnek, mely Nélküled értelmetlen…
