Vadászat
Reá várt egy talány,
Mindenütt köréje szállt.
Sötét fellegek vad egén
Visszhangja célba talált.
Nekiindult némán, szótlanul,
De meglelte, amit kutatott,
Sosem hitte, végül mit lel ott:
Nem mát, tegnapot. Holnapot.
Leült, várt, pihent, figyelt.
Hangtalan kérdezett.
Megértette, mi hozta ide:
Nem más, mint a sors.
A sors, melyet kéretett.
Kellemetlen csendben,
Feszültséggel körbevetten,
Szapora szívvel harsogva
Kiabált körötte a képtelen
Végzet. S ő leölte végleg.
