Kín a hiánytól
Nem vagy itt, hiányod fáj!
Gyötör, kínoz és megöl…
Bárha velem lennél, szerelmem,
Nem zsibbadnék így legbelül.
Talán most ér véget a sorsunk,
Talán csak e perc dönt porba, ki tudja?
Mégis olyan nélküled a létezés,
Mintha szívemet döntötték volna romba…
A remény odalett, nincs már menekvés a sors elől…
Meghaltam. Elvesztem.
Fájó magány, melyet létem elviselni kényszerül.
