Vallomás
Jobban szeretlek, mintsem hinnéd:
A lelkem immár örökké rabod,
Nem kívánok mást, mint végigkísérni
Töretlen boldogságod.
Végigfut rajtam a perc, mind,
Mely bennünket egymás karjaiban talált,
Hiszem, hogy létezik a hely,
Hol szabadon együtt lehetünk:
Ha más nem, magába fogad majd
A mennyország.
