Várakozás
Az időnk fogy. Mint a Hold,
mikor kigömbölyödte önmagát.
Szeretlek, de félek,
mégsem nyerhetem meg ezt a csatát.
Készülök rá, mert tudom, úgysem leszek képes
téged végérvényesen elfeledni,
Biztonságot ad a gondolat, talán egyszer, a jövőben
együtt tudunk majd létezni.
Titkom bennem vérzően ostromolja szívem-lelkem,
de neked el nem árulhatom,
Mert bár feloldottunk pár tilalmat,
a béke és a nyugalom,
amit egyszerűen muszáj számára megadnom.
