Kétséges, de szerelem
Vágyaim megtestesítőjeként az egyetlen vagy,
Ki érted reszkető testemnek nyugtot soha nem hagy.
Borzongom az érzést, mely akkor fog el,
Ha együtt vagyunk,
„Elengedni soha!” Tudom, hogy ez az,
Mit mindketten akarunk.
A közénk nehezedő falak lassan úgyis leomlanak;
Míg tápláljuk a reményt –
Szerelmünk virága sem hervad.
