Valami más
Mint véres alkony a tűzővörös égen,
Minden gondolatom kitölti a lényem.
Nem érzem a múltat, csordogál a létem,
Jövőm felé rohan, kicsattan a kedvem.
Lezárt tények sorfalába zárva nézem,
Mint küszköd a többi felfogni a vélem.
Titkon sajnálva látom elhalni a vérem,
Tehetetlen voltom rombolja a merszem.
Hangos szélben szárnyal felfelé a szívem,
Fellángolva örül, amint fényre lel az éjben.
Kiderülő nappal, mint virág nyílik értem,
Felcsillanó pajzzsal mindörökké védem.
