Ébredés
Soká tartó sötét, hűvös
álmodás.
Az hittem, már nem követi
semmi más.
Egy sóhaj, kitört belőle a
reménység,
aláírtuk csókkal, s
fellángolt a merészség.
Eltűnt a félelem,
tovaszálló hangjai
nem ölik a szívem,
elhallgattak átkai.
Álmom immár mégsem
végtelenbe nyúló,
felébredtem. Testem hű
karodba bújó.
Szemem, lelkem nyitva,
feléd tárul,
hitem bizalmaddal némán
körénk zárul.
Örömre talált egy
leláncolt, elveszett
belső vágy. Adom. Tiéd, ha
elveszed.
Nem alszik el több perc,
nincsenek
több bánatomban elpazarolt
kincsek.
Veled ébredezem, a te erőd
fűt,
elmúlt álmaimnak már a
nyoma is hűlt.
