Jelek
Hangos hang hajt homályos
hegyekre,
rejtett romokat rajzol
romlottan rőtre,
s szél suhog szilajul,
segítségért szólva,
bánatos borostyán búja
bűnbánata.
Pintyek pendítenek pogány
pillanatot,
árult, árvult árnyak
áld'nak ámulatot.
zenét zöng zajtalan,
zendül zörgő zárja,
utad unalmatlan utam
untalan uralja.
Gyenge gyöngyfény-gyönyör
gyötör,
festett felleg fú'ja félőn
felém fötör,
neszelt nesze némán nemmé
némít,
telít, támad, támaszt,
teljesebbé térít.
Léptem lágyan lomboz,
lombok lábaihoz,
megfoszt magányomtól,
mágiáz magához,
ékszeresen égő, éji, ékes
égen,
velőtrázó-vadul vígan
vidul, végem.
