Tavasz
Múlik a tél. Még sápadtan
lépdel nyomában a tavasz.
Nyugodni tér a jeget
rengetően hosszú, s ravasz,
szunnyadt világot teremtő,
ősi, fehér gyilkos.
Hava alatt még él a világ,
és szárnyakat bont. Titka titkos.
Ünnepes színesbe öltözik
fel minden, táncra perdül
a lét, édes ízekbe fordul
a fakóan keserű, s derül
rajta már csak az olvadó
rútról szépre igézett ítélet.
A csodás halott fagyból
tavasz kerekedik, ígéret.
