Fények kékben
Puha test, a bőr sötétben.
Láng'ló szemek őszi éjben
felvillannak távol, kéken,
halk nesz csillan messzi
szélben.
Apró léptek zajos dalban,
tompa árnyak vörös borban,
úgy táncolnak, pár a
párban,
mint a szavak holt
mondatban.
Remegő kéz, ölelésben,
bágyadt lelkek
szendergésben.
Örvény-szemek égő fényben,
mint csillámló víz
tengerkéken.
Palást lebben, dühöng
árban,
szél is rezzen, füst a
tájban.
Rohamló jég borzaszt
bátran,
kitartásunk még sincs
árnyban.
Napszítta ég, ringó ének,
örök tüzek égig érnek.
Jég otthona vérző télnek,
veled együtt, kékben
fénylek.
