Elrendelt
Csalódott, hűs tengerem felszínén
szomorúan szikrázik a langyos fény.
Majd jön egy szellő,
új életre hív ereje,
akár egy gyönyörű sellő
bódító, szerelmes éneke.
Testem gyáván összehúzom,
hogy elkerüljem gyilkos sorsom.
Ám tiltakozásom dacára
magával ragad a súlyos örvény,
nincs többé szükség az álcára,
megvétózhatatlan e törvény.
Párat ki is hagy szívem ritmusa,
eljött az idő. Ez már vérbeli haláltusa.
Hiába-tiltakozót kiált a lelkem,
s keservvel húzódzkodom előre,
de könnyedén legyűr a szerelem.
Most már nem menekülhetek előle.
