Nem múlandó
Nem vagy többé velem.
Hiányod fájdalomba gyötör.
Üres nélküled életem,
Egy magányossá zúzó ököl.
Kábultan tekintek körbe,
Odakint tovább működik a világ.
Kínom, érzem, itt marad örökre.
Ez az egész így nékem sivár.
Gyásszal harcolva felállok,
Meglátogatom szép emlékhelyed.
Némán utánad hiába kiáltok…
Mégsem bírom kinyögni a neved.
Sóvárgón nézek a csokorra,
Imádtad, de már nem láthatod.
Lángot gyújtok a gyertyára,
Fényt ont, ameddig el nem fújod.
Szinte a vállamon érzem kezed,
Bánatomba tolakszik sóhajod:
„- Menj tovább, élj!” – reszketed,
Ez hozzám egyetlen búcsúmondatod.
Képtelennek érzem magam,
Ám a vigasztudat mindig örök,
Míg élek én, nem feledem
Ölelésed, illatod, örömöd.
