A szemed
Látom, tükör. Cserép
nem sebzi. Tiszta.
Végtelen lagúna kies,
őszi-barna partja.
Vonzza lábam nyomát.
Beléd lép a sorsom.
Kéz a kézben. Veled
együtt élem álmom.
Örvény dúl. A mély
olyan hívogató. Tüzes,
fény-csábító. Éles éj,
csend hasítja. Édes.
Gyönyörök füstje lep
mindent be, mi izzik.
Lusta mosoly némán
összes szavad súgja.
Visszasúgom mélán,
míg szemed is ordítja;
forduljon el átok, magát
szégyellje el. Búja
múltat feledve bújjon el.
Végtelen, mint az óceán,
szemed mélye leránt
magához, jő az elán,
szédít, s nem bánt,
szelídíti lelkem.
Reád gondol mindig
érted pezsgő szívem.
