Forduló
Mikor a nap vált múlandóan
éjre,
vagy ahogy a test lesz
megteremtve kéjre,
egy pillantás húz sötétből
a fényre,
s karod ölel, csókod izzít
ismétlődve végre.
Ezer selyemszirom simít
kínzó vágyba,
s míg telik óra, hét vagy
év vesz táv’ba.
Reszket kezem, érint,
bedob a máglyába,
lelkem kiteljesül. Nem húz
a pokolba.
Türelmetlen késztet,
fordulót int naptár,
millió kis öröm, mit te is
tőlem kaptál.
Titkos vágyam szabad,
szárnyat bont a madár,
magával elragad, mint egy
halál akár.
