Suhogás
Halott a csend.
Nem töri más, csak
suhogás.
Lüktet a szív.
Dallama jó. Szépen dobogó.
Átjár a vágy.
Szürkül az ég, álmodom
még.
Hangos a zaj,
monoton zsong szótlan a
gong.
Szárnyal egy szó.
Lelkem felel. Karod ölel.
Majd felgyorsul köröttünk
az éjszaka ritmusa.
Táncra csábul a Hold,
megigézik a csillagok.
Mint a mágnes két, pont
egyforma pólusa,
nem taszít a sors. Inkább
vonz és minden felragyog.
A varázslat tündéri szép
szárnyakon érkezik,
szirénként mámorít
legyőzhetetlen elánja.
Habár az élet jobbár’ meggyötörésünkért
játszik,
vesztése nem vitatott.
Döntött a bensőnk óhaja.
Kiált egy hang.
Borzong a bőr, nem ing a
tőr.
Felnyúl a kar.
Csókod merész, édes, mint
méz.
Még öl a múlt.
Rándít a kín, hideg a sín.
De emel az új.
Tart, nem fulladok. A
tüzünk fellobog.
Pózom még gyenge,
de kibír sok suhogást. Csak
tápláld a varázst!
