Ketten
Halk loccsanások a
csendben,
szél zúg, hangja
türelmetlen,
de rá sem figyelünk, mi
ketten,
csak vagyunk a
mindenségben.
Egy szigetre rabolsz,
lakatlan,
vágyaink üstje egy szűk
katlan,
hol végtelen e szép és
hallatlan,
elemi erejű érzés, mi
szokatlan.
Áramütés reng át testemen,
érintésed íze névtelen,
varázslattal csengő
mesénkben
szerelem, mi tombol,
szertelen.
