Szikrázó
Az sem ily ragyogó, ha
sugár cikáz a tó vizén,
s ha harmatcsepp borítja
el a hajnali fűt.
Nem jól megragadó
szavammal mesélném,
mit jelent a titkod, mely
mélyen szívembe sült.
Riogó madárhad sem érti,
fent szállva az égen,
hova tűnt a világ, te
maradsz középen egyedül,
és bár koromsötétség
fedett mindent az éjben,
lelkemben a bánat szikrázó szerelemmé enyhült.
