Zene a
szívnek
Egy pillantás.
Ha megragad és nem ereszt
el,
semmi más nem számít.
A színe majd’ megszólít...
Érzed, hogy elveszel.
Ennyi egy pillantás.
Egy ölelés.
Köréd fonódó két erős kar,
megtámaszt, nem enged
elesni.
Oltalma nem hagy roppanni.
A lelked ennyit akar.
Csak egy ölelést.
Egy érintés.
Mint eltévedő ölelés a
kéztől.
Ujjak súgta néma vallomás,
íze jobb, mint bármi más.
Sugárzó nesz a sötét
csendtől.
Egy pici érintés.
Egy suttogás.
Teljesen elveszve zajban.
Robajló káosz uralta
képtelen,
hangos és romokkal teli
végtelen.
Apró moraj hűlt
éjszakában.
Ilyen a suttogás.
Egy dobbanás.
Ha őszintén szól, melódia.
Zene a szívnek, pedig halk
hang.
Virág lekonyuló szirma,
harang.
Mámorító elégia.
Bár csupán dobbanás.
