Az élet megy
tovább
Egy hang, mely a csenddel
bűvöl el,
két kar, mi ölelésre
ölelve felel,
egy arc, mely szívem
mélyén mindörökké él,
és az a szív, mely szívből
csak nekem zenél.
Egy szó, amelynek tartalma
igéz,
egy édes éj, ami mindent
felidéz,
egy kéz, mely gyengéden
ringat el,
és az a nap, mely többé már
sosem kel fel.
Egy múlt, mely emlékekkel
áld,
egy kép, mellyel emlékezem
rád,
egy nyár, amikor minden
úgy volt szép,
ahogyan volt, és már sosem
foszlik szét.
Az év, melynek napja csak
pereg,
s a lét, melyen át búsan
kecmereg
a vágy, hogy bárcsak lennél
még,
de így, nélküled már hogy’
élhetnék?
Ijesztő a tény; tested nem
ölel át már,
se fény, mivel lelked
végleg tovaszállt.
De a szó, te súgtad,
bennem él tovább,
mégha nem is jó, az élet csak
megy, megy tovább.
