Hordoz a szél
Felhőkön taposva közelít,
felém suhog.
Odakinn a fák közt búsan
egy öreg bagoly huhog,
szeme villanva vadássza
rejtőző áldozatát,
majd hangtalan lecsap, s
elejti vacsoráját.
Rám is így tör, orvul, mert
kivédhetetlen
az érzés, miről már-már
azt hittem, lehetetlen,
ám egy óvatlan perc titkos
aromát fújt felém,
izgalmasan pompás, pikáns
élvvel bújva belém.
Tenyerén hordoz a szél,
magasba repít az álom.
Mindenhatóvá válik
közelsége. Arra vágyom,
fokozza még örvénységem, s
bódítón szálljak égre,
azzal együtt, kit valós társként
kaptam, végre.
