Pusztítás
Vihar fútta ernyő
ronggyá facsarodik a
szélben.
Kétségekbe beejtő
pillanat zajlik éppen,
mit lábon tép a jelen,
szilajul szólal a remény,
de útja megtörik bennem,
talaja folyékonyan kemény.
Zárt fal tódul, tágul
a világ, pillére enyész,
agyamba vörös düh tódul,
zajongva ízekre emészt,
s a tettelen romok kiútja
hangosan sikolt a fényben,
majd felharsan újra meg
újra,
míg süketté válik az éden.
