Illat
Felhő, testet körbelengő,
aromadús íznek tűnő
kámforként szétoszló,
édes,
vérpezsdítőn izzó, kéjes.
Mint csontjaimig elhatoló
méreg,
érzékeim elpuhító, égő kéreg,
láthatatlan árnyként fojtó
lágy tűz,
mely a semmi felől valami felé űz.
Örvénylően szertefoszló felleg,
lábnyomom e vatta éles
peremein billeg,
majd engedem, hogy
beszippantson a lég,
megrongálja tüdőm, mégis a
vágyam, hogy még.
