Az önámítás vége
Fájdalmam képtelen.
Csalódtam. Azt hiszem…
Kimerült sablonok. Vége.
Nem kell erőlködni érte.
Könnyem nincs.
Bennem munkál a harag
Önmagam iránt.
De dühöm leapaszt.
Ó, persze, én is vétettem érte,
Hiába próbáltam visszafogni.
Képtelen távokra alapozni...?
Borús klisé mind. Inkább ennyi.
Most nyílik a tavasz,
Van más, aki vigasz.
Egyedül? Nem. Picit
Sem fáj már legbelül.
Remény helye holttá kopott,
Mind, mi valaha igaznak hatott,
Csak mese volt. Képzet. Álom.
Felesleges temetni, már bánom.
