Extázis
Forr. A vágy szótlanul
Űzi zubogó vérem.
Csak egy. Sóhaj sejlik a
Csendben. Végem!
Kuszán vándorló ujjaim
Fel-alá karcolják bőröd.
Egy a feladatuk:
Teljessé tenni örömöd.
A mámor már egészen
Közel, felettünk szárnyal,
Mozgásunkra pezsgést
Lágy tűzijáték árnyal.
Nyögöm a szót.
Csókod éget! Égek!
Gyötör a kín.
Élek, mert érzem élved.
Összefont testünk reszketve
Vár. Lényed elveszve.
Fáj! Megállsz a kapu előtt. Megölsz!
Most! Ugye végre betörsz?
Súlyosbodik a lég,
Ez nem a képzelet.
Valóság gyűri semmivé
Alattunk a felleget.
Lelked. Belém mart,
Egy az ártalom - jó!
Kérek még, nem bírom!
Erre tényleg nincs szó!
Minden fénybe borul.
Csendbe hunyt pilláim
Alatt mámorosodom. Ez új!
Cirógatásod neked is gyenge.
Erőtlen morogva, együtt lépünk a mennybe.
Hajlik a tér. Az idő eltűn, örök.
Fáradtan omlok karodba. Szédülök.
Fogadó sóhajod, csókjaid tengerén
Hullámzó óhajod
Egy. Ugyanaz, mi enyém.
Elveszve létezni a gyönyörök szigetén.
