A fejemben jár…
Félhomályban látom a világom,
Apró testem zajtalan úszik a csendben.
Nem tudom, de majd még kitalálom,
Biztos-e, hogy így van minden rendben.
Idebent nincsen kihez szólnom,
Odakintre tartogatom hangom.
Tapintva érzem házam hús-lágy falát,
Puha szobám őrzi fejlődésem ágyát.
Hangot hallok. Beszélnek hozzám valakik,
Megrengetik fészkem, de nem bántanak.
Szeretnek, ahogy én őket, akárkik
Legyenek, csak aludni hagyjanak.
Álmaim szépek, karok ölelnek óvón,
Színpompás képek játszanak a takarón.
Ezernyi puha játék és plüss vesz körbe,
De mindez semmi. A legfőbb szüleim öröme.
