Van esély
Az éjszaka szülötteként félek.
Kilépni a fénybe méreg.
Osonó holdsugár otthona
Gyémántként nem fénylik az. Soha.
Virágom legfeljebb kókadásra ítélt,
Nem győzi senki elérni azt a célt.
Reményem elveszett, nincs bennem a lényeg.
Milyen állapot ez? Itt torzultak a lények!
Keserű könnyeim segítő kéz törli.
Megmutatja, hogy kell lépni és kitörni.
Romjaimon állva tekintgetek körbe.
Létezhet igézet? Mely átfog mindörökre?
Hitem életre kél, nem üt véget az óra.
Ez még nem az a perc, hol szívem tér nyugovóra.
Elindulok némán, át a magas hegyen,
A becsület vár ott rám, no meg a hercegem.
Sárból kinőtt falak mezsgyéi léptemnek,
Megadják a módját, dicsőül érkezzek.
Áldom békességem, harcba lök új bánat.
Nem lehetek veled. Hát sírok utánad.
Felhő csúsz az égre, szemem nem szenderül.
Villanó reményre ismét csak fény vetül.
Megköszönöm halkan bástyám ölelését,
S zsongva hálálkodom; végül nekem adta szívét.
