Cseppnyi gondolat
Ősi sötétségben
Boldogan úszkálok,
Tenger melegségben
Sohasem aggódok.
Szeretet vesz körbe,
Gyenge testem csak ring
Hullámokat vetve.
De mi lehet odakint?
Apró kezeimmel
Integetek párat,
Egy, ami nem stimmel:
Nem látom az árnyat.
Szemeim homálya
Mosolyt csal arcomra,
Beleszól a csendbe
Kis testem motorja.
Kéjes ölelésnek
Én vagyok a ténye,
Kíváncsivá tesz majd
A külvilág fénye.
Sokat kell még nőnöm,
De rajtam ne múljon!
Napról napra szűkebb
Így is az otthonom.
Páratlan kis kincsnek,
Csodának tartanak,
Nem riasztanak el,
Bennem az akarat.
Ha majd megpillantjuk
Egymást szüleimmel,
Tudni fogjuk sorsunk
Sok-sok szeretettel.
