Hónapok
Buzgón telő idő, mellettünk szaladó
hónapok,
velük együtt igéző, őrjítőn aromás illatok
serege fon körbe, s
hatalmába kerít a vég,
lépteink ruganyos üteme,
felettünk ragyogó ég.
Érzelmet sugalló pirkadat,
testünket ölelő vágy,
szelíden ránk sújtó
alkonyat, gyengéden megvetett ágy
vesz körül puhán, s míg a
légzetünk hajt,
könnyeden vészelünk át
mind gonosz ostromot, bajt.
Falakra felrajzolt
évszakok, ősz előtt telített nyár,
tavaszba olvadó tél, mi fűszere orrunkba száll,
meglátván csillagát az
égnek, mely nappal új napra kelt,
együtt úszva át folyót,
mit barlangunk hősen elrejt.
Odvasodóan mélyen,
fatörzsbe vésetten lüktet
a szívünk, nem érez múló
idő
okán megfakuló, elárvult vesztet,
s midőn a telő, suta évek lassú folyama ősszé kísér,
tekintetünk régi fénye
percenként feltámad, él.
