Ragadozó
Félhomály pang, levelek
ágain kószál a csend.
Megrekedt levegő fulladón üzekszik,
neszeket ment,
majd jajdul egy ín,
feszülve vár egy erőt, ösztönt,
s már ugrik az árny,
szabadságból harap börtönt.
Józan tisztán mormog az
éj, tüze merészt lobban,
egy szív, hős-utolsót,
életfokán gyorsan dobban,
a préda már holt,
lappangón ráng még néhány izma,
szeme két üvegszín folt,
tükrében mállik porrá útja.
