Ragyogó
Csalfa folyó, keringő útja tájat tépáz,
víz, csillámló tükörképet
széllel formáz,
ragyogó szín, nesze
széttört ágon hintáz,
érzéki kín, kéje bőrre érzést mintáz.
Karmoló perc, az idő végtelenbe torpan,
fulladni tetsz’ az éra, s
forró lánggá lobban,
tengeri fény felsütvén
sorban gyötör,
s megráz a tény, ránk
szakad minden gyönyör.
