Felhőtlenül
Letisztuló homály, ködökbe
vesző kétely,
testembe költöző napsugár, nem evő métely
zúz szilánkosra, tébolyul,
ébredéskor hiányzol, de
piszkosul.
Megragadott alkalmakkal ég
a vágy,
érintések, csókok hada
gyöngéd, lágy
pillanat rajzol üres
aszfaltra éneket,
kottája nyugalmat ont, nem
túlbuzgó vétkeket.
Szomjat oltó másodpercek
sora vár,
egy felhőtlenül édes nappal
megtalál,
s hol a mennyei kincs varázslata
közel ér,
langyos hullám mossa
partra, felzenél.
