Holt lett
Szín volt a fény, szép
volt a szó.
Ölelt az éj, vigasztaló
szellő suhant, majd bőrömbe vájt
újfajta utat, kicsit még
fájt.
Látszott a szín, szavam derült,
az arcomon fény lassan kihűlt,
s veszett lett éj, zörgő s rideg,
utamon vér, dermedt,
hideg.
Lelkemben szín holt lett,
fakó,
szívemben fény éj lett,
maró,
szelem jégként börtönbe
zárt,
létem végén vártam
halált.
