Megálló
Kong, zsong agyam.
Vetetlen ágyam
próbál, szendít,
könnyem zendít.
Megáll az éj.
Nem süvít: héj!
Csak szótlan áll.
Remeg egy váll.
Lelkemet hajtó,
üres csend. Ajtó
zárul, dobban.
Szívem beleroppan.
Zsong, kong a szó,
bús, búcsúzó.
Karom tol, szít
a dühöm, feszít.
Dühöm lecseng.
Marad a csend.
Veszett vérem öl.
Szénné gyötör.
Porladok halkan.
Megtép a katlan,
elhord a szél,
s fagyaszt e tél.
Megálló volt.
Már csak szép folt.
Elzúg a múlt,
a foltra borult.
Végzett a harc.
Megadott. Karc
marad rajtam,
tied, mi voltam.
