Hiányod
Felfut egy borzongás a
hátamon,
bizsereg felém a
közelséged.
Megsimít sóhajod, én
vállalom,
kibírhatatlan az élet
nélküled.
Szólni akar a szám, szívem
szól belőle,
egyetlen égő fénysugár, mit érzek,
nem is tudnék már
menekülni előle,
ilyenek lehetnek a
szenvedélyes mérgek.
Fullaszt a levegő, ha épp nem veled szívom,
elkábít a világ, nem
találom helyem,
míg együtt nem lehetünk, még
bírom,
de csaknem megöl a
hiányod, kedvesem.
