Tartozás
Nihil, körbe síkság vesz,
üresen vészel át
testemen az élet, levegőt fú felém, s határt
szab a gátja annak a már
rég nem nyitott fénynek,
mi vakított még nemrég,
már mind csak csillag égnek.
Félnek körbe, síkság
vészel át a semmin vakul,
rám szakad a szele, határa
tör-zúz, vadul
ráng meg a gát, a fény
-telen sötétségbe kiált,
nem vakít fel a láng,
kihunyó csillag mutat halált.
Körbe fon egy semmi, a
puszta róna világa vész,
vihar tombol vadon, fel
nem fogja már ész,
megtört a gát, sötét, holt
csillagok csendben,
nincs hova tartozás, nem
ég a láng, rendben.
