Bár
Bárcsak véget érne, bár az út végére érnék!
Lebegve kapná szárnyra hamvaimat a szél.
Bárcsak elmúlna már, bár tovább nem élnék!
Nem lenne több, amúgy kilátástalan cél.
Aláhullanék ott, hol nem vennék észre, hogy vagyok,
nem gyötörne már bánat, nem kínozna a lét,
s bár nem tudná senki, hogy velük együtt fagyok,
figyelném, hogyan hord másokra jeget a tél.
Van hely, hol lábnyomom hagyom.
És van, kinek örömet okozna végem.
Én inkább az utóbbit vágyom;
bár elfolyna minden csepp vérem.
