Csapda
Hajamba kap a szél, egy édes íz érint meg lágyan.
Kóstolgatom az aromát, szétolvad puhán a számban.
Csábítón zúg fel szerte a lég, bizsergőn perdül párat,
magával vonz, tetszik az ereje, bár tudom, csak áltat.
Elkábít a szelíd ostrom, megfolyósodik a vérem.
Melódiát harsog az ég, zengő hangja lenyúl értem.
Felránt a vágy, magasokba lendít szilaj bársonya,
későn veszem észre, belém mar mérgezett alkonya.
Csapdába ejt, vasláncra vert rabbá vadít,
de még így is, rácsok között is meghódít
e féktelen, őrjítő örvénynek buzgó kéje.
Szabadulásom kulcsa egy más világba van rejtve.
