Fekete folyó
Szelíd dallam hasít át egy éjszakát.
Zúgolódik a szél, látom a könnyen át,
ahogy apró fodrot képez az ereje,
már elsuhant a folyó, nincs sehol eleje.
Huhogva köszönt felém a jeges éj,
ritmusa rám támad, szinte harcba hív.
Új álmot bont, rám talál régi kéj,
megfeszül testem, lelkem még csatát vív.
Beúszok a mélybe, hagyom, sodorjon el
a duzzadó ár. Ha volna is út visszafelé,
kétség gyötörne; maradni-menni kell?
Ha megállna az iram, haladnék-e szembe, elé?
Talányos, mocsaras part övezte csapás
kísér kettő oldalt; mar, mint egy harapás.
Sorsom a sötétlő, fekete folyóba fúl.
Látok-e majd ott fényt, az éjszakán túl?
