Hideg hangok
megtört sor mögött csend
nem szól a szó
mutogat csak az est
hangtalan jó
árnyék vonul a mezőn
égszín-füstös felleg
talajra lepingált öröm
szava némán fellebeg
monoton vihar érkezik
az éj teste mesél
rémálom-csapda vétkezik
lidérces duett zenél
hőségre vált a hűvös jég
pokol dalol kábán
fülledt bársony az ég
talpalatnyi helyen állván
mostoha kincs, pora való
kietlen csúf arcra mered
nincs több élő, a világ haló
lesújt a pajzs, a test
didereg
