Sikoly

Sikoly

Szaggató hang, egy sikoly szakítja a levegőt,

megdermednek a fák, a szél nem fújtat szellőt,

némaságba ámul a táj, markáns folyó torpan,

s e szívbe maró minutumnyi csendben kő se koppan.

Figyelve áll, nem libben tovább a zászló,

süllyedtében döbben helybe egy sebes hajó,

a sikoly félelembe fagyaszt mindent, mi élt,

nappal helyére sötétet hoz el, egy szörnyű éjt.

Döngő léptek súlya szellemmé váltan illan,

a fény helyén már ódon füst kavarog, villan

tükör, éle mérgezően ékes penge a nyak körül,

s a teljes nyugalomba őrült fakó felhő dördül.

A szótlanság múlik aztán, elszállt a hang, a sikoly,

madarak zenéje újra felüti fejét, ékes a sok rikoly,

szélsuhogás, új neszbe kezd vízesés törtető zúgása,

kikel révedtéből a világ, tovább zúdul változatos árja.