Út
Függöny lebben, bennem
szél suhan, az utam
síkság, kietlen. Nekem
villan percem, üres kutam.
Barlang odvas, ordas
csend sikít fel, terel
egy hang, széle horgas,
torony omlik, térdel.
Bánat vigyáz, gyaláz,
ütni nem mer, simít,
teli érzés aláz,
hitem holt. Nem térít.
Belep homok, érdes
talaj térdre karcol.
Lepergő bú, édes
ízek, szívbe markol.
Talált napok, sivár
évek, nélküled múlt.
Elém terül, kivár
léted, veled az út.
