Megfagyva
Nem mozdul semmi.
Csillog minden. Sok a jég.
Hogy kell felolvadni?
Nem tiszta teljesen a kép.
Belep a hófehér,
fagyasztó valami.
Nem mozdul tőle semmi,
pedig csak sóhajnyi.
Tükörféle visszhang.
Borús, hideg esték.
Egy baljóst zúgó harang,
mit soha nem keresnék.
Jeges-sima utak,
harcolatlan álmok.
Lépés, felé a végzetnek.
Morgó sínek közt állok.
Nyugodt a levegő.
Nincs kar, visszarántson.
Zokog halkan egy hegedű,
s lidérc jön, hogy ártson.
Villámot hasít az ég,
megfordul a bolygó.
A mozdonyon nincsen fék,
száguld felém a golyó.
Megfagyva várok rá,
tán rian tőle a páncélom.
De csalódás ér. Hat rá
erős, riasztó árnyékom.
Sajnos nem jó gyilkos,
meghagy így, nyomorún,
fagyos felleget sem elmos,
hadd víjam tovább háborúm.
