Élet lesz
Ősi csend honol odabent,
Új élet hazája.
Néma csobbanásból indult,
Ma már test otthona.
Piciny sejtelem, növekvő kis gombóc,
Árnyékkal díszítve,
Halkan kucorogva moccan, szaporán
Dobban a kis szíve.
Nem sejtettük volna,
Még nem is akartuk,
Halhatatlan lenni benne…
Ezt meg nem gondoltuk.
Tovaszállt az az éj,
De gyümölcse maradt,
Lágyan hullámzott a kéj,
Gyönyöre ragadt.
Sietős iramban nő,
Élni igyekszik az élet,
Ne űzd el, nemcsak benned van ő,
Benne is tovább él lényed.
Idő várakozik, s te,
Hogy karjaidba vehesd,
Ne bánd a döntésed,
Szeresd! - Ez az, amit tehetsz!
