Türelemjáték
Mély sötétben tapogatózva élsz,
Levegőd nincs e tengeren,
Hangod nem több a szívednél,
Vársz, mikor gyúl fény az éjedben.
Tudatod erős, nem riasztanak meg árnyak,
Boldogan szemlélődsz, mikor rájössz,
az ott csak a lábad.
Úszó álmodásba feledkezve táncolsz szüntelen,
S mi idekintről szeretünk. Várakozásunk féktelen.
