Kimondhatatlan szerelem
Kibomló, leomló fátyla tisztán homályosít az éjnek,
Nem fénylik többé tűz, mely kábulat a félsznek.
Megoldatlan titkait sűrű cseppekkel szövi a távol,
Benned vagyok, és bennem vagy.
Összefűz minket a mámor.
Hajnali romjaim hegyén kívánok még egy utolsót:
Szeretnélek, ha szeretnél, vágyam egy: te csókolj.
A múltunk összes árnya sötét zárkába táncol,
Szívem érted, szíved értem repes.
Nem választ el többé semmi.
Kimondhatatlanul jó végre itthon,
És örökké csak veled lenni.
