A jelen jövője
Új élet készül teremni…
De még pici. Alig egy centi.
Szinte nincs rajta semmi,
Kicsiny teste mogyorónyi.
Csak verdeső szíve jelzi:
Hé, hagyjatok megszületni!
Háromnegyed évig vagy otthona,
Az előzmény? Egy éjszaka.
Vágyunk elménk letaglózta,
Szívünk összedobbantotta.
Nem volt tervben, szó se róla,
Mégis megfogant a csoda.
Két pillanatcsepp találkozott…
A lélegzetünk is kihagyott.
Szívverésünk száguldozott,
Testünk eggyé varázslódott,
A külvilág elmosódott,
Gondolatunk szertefoszlott.
Sosem hittem… Velem? Ilyen?
Hát… Az a nap felejthetetlen.
És már látom, ott nő bennem,
Félelmetes… Kis alien,
Kit sötétségbe bújtat méhem.
Belőle lesz a gyermekem.
Pulzálva szálldosó hópihe,
Lágy, puha zsákba költözve.
Biztos ágyban kényeztetve,
Szeretettel körbevéve.
És a hangja gyors üteme!
Élni akar, nincs kétsége.
Még nem fogtam fel, még nem érzem,
A ruhatáram sincs veszélyben.
Egy dolog van: örömünk - töretlen,
S szerelmünk, mi végtelen.
Hagyjuk magunk a reményben,
Hol sodor az ár az élet-tengeren.
